Don Letts – DJ, rendező és zenész – az elejétől kezdve jelen volt, Super 8-as kamerájával és erőfeszítései eredménye, a The Punk Rock Movie magában foglalja ennek az időszaknak az összes korszakalkotó mozzanatát. Most a Punk on Film vetítéseit felügyelve, Letts összeválogatott egy eklektikus listát filmekről, melyek punkokról szólnak, vagy inspirálóan hatottak rájuk. Letts-el Alastair McKay beszélgetett a választásairól és e radikális érával kapcsolatos tapasztalatairól.



Mikor Don Letts megkezdte a  Punk on Film munkálatait, volt mit átgondolnia. Először is, a definiálás ügye. Letts természetétől távol áll a nosztalgia: „Számomra a visszatekintésnek nincs más oka, mint ezzel segíteni a továbblépést.” És a punk, Letts számára, nem csupán a kései ’70-es években virágzott.  

„Az egész szellemiségnek és hozzáállásnak van egy folytonos dinamikája, hagyománya és öröksége. Nagyon fontos, hogy az emberek megértsék, hogy ha van egy ötletük és elég bátrak hozzá, valóban a részei lehetnek! Ez nem valami olyasmi amibe vissza kell révedni. Sokkal inkább egy előremutató dolog. ”  

Visszanézett, hogy előre tekinthessen, Letts először átgondolta, mely filmeket látta első generációs fekete, brit srácként Brixton-ból, mikor a punk forradalom közepébe csöppent 1976-ban. Nem minden javaslata volt a legjobb, de jól illusztrálják azokat a kulcsfontosságú hatásokat amelyek szerepet játszottak az 1970-es években.  

„ Az eredeti listámon rajta volt Jodorowsky El Topo-ja és Buñuel is. Csomó dolgot összeszedtem, amik a szellemiségre reflektáltak – egy újfajta látásmódot adnak. Rajta volt  Kenneth Anger. A Rózsaszín flamingók is, ha lett volna elég hely. A texasi láncfűrészes mészárlást is akartam, nagy kedvence volt a punkoknak. A Clash szerette az olyanokat mint a  Taxisofőr vagy az Aljas Utcák. És emlékszem mikor Vivienne Westwood-dal mentünk megnézni  Fassbinder-t és Wim Wenders-t – rengeteg minden kiment a fejemből, de ezek alapvető dolgok.”

Letts filmezéshez vezető útját az 1972-es Jimmy Cliff film, a  The Harder They Come inspirálta, mely a reggea-t mutatta be szélesebb körben.



„ Lenyűgözött a kommunikáció, a szórakoztatás, az informálás és az inspiráció lehetősége. És ez az én kultúrám volt, melyet addig még nem láttam nagyképernyőn. Emlékszem, azt gondoltam: talán ezen a módon kifejezhetem magam. Visszatekintve nevetséges gondolat. Nem voltak fekete filmesek és az öregek pályája volt. Nic Roeg  Walkabout-ja és az olyan filmek mint a Performance, vizuálisan azt a hangot ütötték meg amit én is szerettem volna. Nagy rajongója voltam a Powell és Pressburger filmeknek is. ”

„ Aztán a punk rock DIY jellegű lett. A fehér testvéreim gitár után nyúltak és az energia úgy áradt, hogy felkaptam a Super 8-as kamerámat és elkezdtem felvenni azt, amit érdekesnek láttam. Szerencsére úgy tűnik, jó ízléssel. Felvettem a Clash-t, a Pistols-t, a Slits-t és a Banshees-t.”

„ Emlékszem, ahogy az NME-ben olvastam, hogy punk-rock filmet forgatok. Gondoltam, nem is rossz ötlet, hívhatjuk filmnek! Szóval a szó szoros értelmében én ragasztottam össze, mert nem volt tapasztalatom szerkesztés terén, soha nem jártam filmes iskolába, soha el sem olvastam az istenverte leírást, amelyet a kamerához kaptam…és megmutattam az ICA-nek. Ez volt a belépőm a filmes világba. ”

Letts-et a Sex Pistols menedzsere, Malcolm McLaren is inspirálta, aki segített neki, becsatlakozni az ellenkultúrába. „Malcolm értette meg velem, hogy ezek a kulturális dolgok, amikkel én szerelembe estem, nem elszigeteltségben jöttek létre. Volt egy folytatólagosságuk, örökségük és hagyományuk.”

A punk most egy ’örökség-ipar’, de Letts elismeri, hogy az olyan filmek felelevenítése mint Alex Cox  Sid és Nancy-je vagy a The Clash-féle féldokumentumfilmje a  Rude Boy, friss nézőpontot kínáltak.

„ Ismertem Sid-et mielőtt ő lett Sid. A boltomban lógott, tehát láttam az átalakulását naiv, hiszékeny srácból a Sid Vicious karakterré, melyet a sajtó kreált neki, amelyben hitt, de nem igazán tudott megélni. Következésképpen, ha harcolni kezdett, seggbe lett rúgva. ”



„ Abban az időben nem sokat gondolkodtam a Sid és Nancy-n, mert túl közeli volt. Mostanában megnéztem és emlékeztetnem kellett magamat: nem, ez nem Sid, ez Gary Oldman. És Chloe Webb – mindketten hihetetlenek! Ezenkívül, Sid a klasszikus példája annak, hogy milyen gyorsan robbant be a punk. ”

„ Az okos emberek tovább léptek. A Slits ebből a robbanásból származik, ahogy a Public Image és a Pop Group is. Ekkor vált igazán érdekessé, legyünk őszinték, ha arról van szó, hogy ki mit tartogatott valójában a zenegyűjteményében. ”

Nem csupán rögzítette a punk fejlődését, Letts részt vett a post-punk periódus zenei fejlődésében is azzal, hogy bevezette a reggae-t és a dub-ot a punk partikba.

„ Hatottunk egymásra. A fekete kultúrában két módja volt az önkifejezésnek: hogy mit hordtunk és hogy mit hallgattunk. Ez pedig a munkásosztály zenei szcénájának is része volt. És működött. ”

„ Imádták a basszust és amit a DIY kultúrából hoztam. A punk rock-on keresztül képes voltam újra felépíteni magamat, mint Don Letts rendező. ”

„ Ez az ami miatt a punk fontos. Nem csak a filmzene számít. Rengeteg embert inspirált, hogy új dolgokat csináljanak. Egy teljes szubkultúra volt. És most itt vagyunk, eltelt negyven év és még mindig megy! Őrület! ”

- Forrás:  BBC Arts

Don Letts által összeválogatott, a Punk on Film rendezvény keretein belül bemutatásra kerülő filmek:


Eraserhead (Radírfej)
The Decline of Western Civilization
The Decline of Western Civilization Part III
End of the Century: The Ramones
Anarchy! The McLaren Westwood Gang
Punk: Attitude
Punk in London
Straight to Hell
Ladies and Gentlemen, The Fabulous Stains
El Topo
The Punk Singer
Cop Killer (aka Corrupt/Order of Death)
The Tin Drum
Jubilee
Sid and Nancy
Death is Their Destiny